2011. június 15., szerda

Alternatív ülési lehetőség: gerincfájdalom ellen próbáld ki a labdát!

A helyes ülésmódról már annyi könyv jelent meg, hogy akár egy könyvtárat is megtölthetnénk velük. A betegbiztosítók, a baleseti biztosítók, az üzemorvosok, it munkahelyi balesetek megelőzéséért felelős személyek, a székgyártók és mások is számos kiadványt és tájékortatót állítottak össze, amelyekben a hátat kímélő ülőbútorok jellemzőit mutatják be.

Mostani ötletünkkel szeretnénk szó szerint ezekből a keretekből kiesni anélkül, hogy fennálljon annak a veszélye, hogy az ülésről is leesünk: illj csak rá egyszer egy ülő labdára.

Ezek a labdák a kereskedelemben a testmagasságtól függően 55-75cm átmérő között kaphatók. Csodálkozni fogsz, hogy milyen kényelmes és kellemes ezeken ülni. Ennek a labdának sok előnye van: lehetővé teszi a dinamikus ülést, ami azt jelenti, hogy a testhelyzetet állandóan változtatjuk. Az ülést a lábaddal stabilizálod, így egyúttal a lábakat is edzed és a medence is állandó kis mozgásokat végez. A felsőtestet pedig az izomzat aktivitása tartja egyenesen. így a labdán ülés a hátizmok erősítését is lehetővé teszi.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs szükség kényelmes székekre, mert a labda, mint alternatív az is nagyon fontos, hogy a hátizmokat egy háttámla segítségével megpihentesd, de a labda egy nagyon hasznos ,játékos" kiegészítés lehet.

Ha nem akarsz rögtön „ajtóstól rontani a házba", ill. az irodába, először otthon próbáld ki a labdát. Ha az esti híreket végig tudod nézni egyenesen ülve a labdán, az első tesztet már nagyszerűen teljesítetted. Ugyanis ahhoz, hogy a labdán tartósan tudjunk ülni, már bizonyos nagyságú izomerő szükséges. Máris az edzés közepén vagy, ha megpróbálod magadat egyenesen megtartani, s hamarosan megtapasztalod, hogy egyre hosszabb ideig tudsz ezen a kényelmes aljzaton tartózkodni.

Ha azután már valódi ülőlabda-rajongó leszel (környezeted biztosan csodálni fog) akár néhány „tornagyakorlatot" is kipróbálhatsz a gerincfájdalom ellen.

Ne állj sokáig egy helyben kinyújtott lábbal!

Neked is feltűnt már, hogy ha feszes testtartással sokáig egy helyben állsz, előbb-utóbb érzed a derekad? Gerincfájdalmat? A hanyag testtartás csak néha okoz ilyen panaszt.

[Ha nyújtott lábakkal állunk, ami azt jelenti, hogy a térdízületünk is kinyújtott, esetleg túlnyújtott állapotban van, automatikusan fokozzuk az ágyéki gerincszakasz előredőlését (lordózisát). Ha a térdünket kissé behajlítjuk, ágyéki gerincszakaszunk kiegyenesedik és az előboltosulás ellaposodik.

Talán a bárpultos tudja a legjobban, hogy hogyan kell állni. Biztosan észrevetted már, hogy szinte minden bárban kb. 10 — 15 em magas, ún. fellépő (lépcsőszegély) található. Ez a fellépő arra szolgál, hogy az álló személy ne feszítse túl a térdízületeit, hanem váltakozva behajlíthassa bal és jobb térdét, ezáltal a derék kiegyenesedik, így hosszabb álláskor is elkerülhető az egyébként igen kellemetlen derékfájás. Adódik a kérdés, hogy egy ilyen egyszerű és olcsó fellépőt ugyan a bárokban használnak, de más egyéb helyeken, ahol szintén sokat kell állni, szinte mindig hiányzik. Tehát ha sokat kell állnod, használj ki minden lehetőséget, hogy az egyik lábad megemelhesd, legyen ez a szék keresztléce vagy egy lámpa pereme az utcán. Törekedj mindig arra, hogy az egyik térded behajlithasd. Lehetőleg ne feszítsd túl a térdízületed. A leiivetkező állófogadás alatt csak így kerülheted el a jellegzetes, mélyről feltörő derékfájást, gerincfájdalmat, lumbágót.

Ne terpeszkedj a fotelban tévénézés közben!

Ha munkánk végeztével kimerülten leülünk a televízió elé, akkor üljünk lazán és kényelmesen, hogy az ne legyen fárasztó. Senkitől sem vehetjük rossz néven, hogy este a televízió bekapcsolása után a fotelban úgy igazából elterpeszkedik, kényelembe helyezi magát és egyáltalán nem gondol a gerincére. Csak amikor több órás kényelmes üldögélés utána fotelból fel akar kelni, hirtelen úgy érzi, hogy a dereka teljesen lemerevedett, s az alsó ágyéki csigolyák területén igen éles, a kiegyenesedés ellen tiltakozó gerincfájdalmat érez.

A fotelt körben általában puha, vastag kárpit borítja. Ez azonban nem védi kellően a testet. Pont a kényelmes, puha, vastag kárpittal borított, jó ülőgarnitúrák védik a legkevésbé a hátat. Használatukkor a derék függő helyzetbe kerül, ami a csigolyák kisízületeit, az összekötő szalagokat, ill. a porckorongot extrém módon megterheli. Ha ez a testhelyzet hosszú ideig fennáll — márpedig a statisztikai adatok alapján a televíziózás gyakran órákig tart —, akkor ez maximális terhelést ró a gerinc ízületeire és az összekötő szalagokra. Ez nyilvánvalóvá válik számunkra, amikor a hosszú, kényelmes üldögélés után felálláskor szinte mindig fájdalmat érzünk.

Mondj le egyszer a tévéfotelodról, s nézd végig a híradót fekvő helyzetben. Feküdj a padlóra a tévé elé átlós irányban, s használd a fotelt a lábszárak alátámasztására. Ebben a „lépcsőpózban" a gerincet különben rendkívül károsító fotelod most a gerinced tehermentesítésére használhatod. Ebben a lépcsőhöz hasonló testhelyzetben ugyanis csökken a porckorongokra nehezedő nyomás, és javul a porckorongok táplálása; a csigolyák ízületei felszabadulnak a nyomás alól és az ízületi porcokat érő terhelés mérséklődik; a csigolyák közötti nyílások tágulnak, így az ott futó idegeknek több helyük lesz és „szabadon fellélegezhetnek" .

Gerincfájdalom esetén ne használj olyan széket, amelynek az ülése hátrafelé lejt!


Ha a szék ülése hátrafelé lejt, akkor fokozódik a medence dőlésszöge. A medencének ez a fokozott dőlése pedig a hát kisebb vagy nagyobb mértékű egyenletes meggörbülését okozza. A hátrafelé lejtő ülés elősegíti a passzív tartást, amely fokozottan terheli a porckorongokat, a szalagokat, a csigolyákat összekötő ízületeket és a csigolyákat. Ha az ülés kissé előrefelé lejt, ez elősegíti az aktív kiegyenesedést; kifejezetten hozzájárul ahhoz, hogy igénybe vegyük a gerinc egyenesen tartásához az izmainkat. Ezért javasolhatjuk azt is, hogy az ülés közbeni aktív testtartás megtanulásához használjunk egy ún. ülőéket (fenjk-cinelit). Ez elősegíti az ágyéki gerincszakasz kiegye-nesítését. Kellő gyakorlat nélkül azonban sohase Használjuk hosszabb időn keresztül, mert előbb-utóbb passzív ülést eredményezhet; ugyanis az ágyéki gerinc előre irányuló görbülete (lordózisa) egyre kifejezettebbé válik. Ez is fokozott terhelést jelent, ami aztán a felálláskor majd fájdalom formájában jelentkezik.

Ilyen ülőéket (fenékemelőt) könnyen készíthetsz magad is szilárdabb szivacsos anyagból. Először csak egy órát használd és fokozatosan szoktasd hozzá magad. Erőltesd tehát ennek segítségével a hátizmaidat, ugyanis ez a fenékemelő épp olyan a hátizmoknak, mint — a súiyzó és az expander — a karizmoknak.

A fenékemelő rendszeres, ésszerű használata segítségével kifejleszthető egy, az ágyéki csigolyák izomzatából álló fűző, amely az ágyéki gerincszakaszt páncélként védi.

A cipőkbe beépített ún. puffer-sarkak (lépésrezgéselnyelők) hasonlóak a zselatinhoz, és a lépéskor keletkező rezgések elnyelését szolgálják. Ha a gerincpanaszok indokolják, az orvos is rendelhet ilyet.

Ez sokat segíthet már fennálló gerincfájdalom ellen.

Cipővásárláskor arra ügyeljünk, hogy a cipősarok lehetőleg puha legyen. Ideális esetben éppen a sportcipő felel meg legjobban ennek a szempontnak. Ugyanis a sportcipők talpa általában rendkívül puha, hogy az ugrások energiáját mérsékelje. A krepp (gumi) talpak vagy a lágy légpárnás talpak is hasonló hatásúak. A lépéskor keletkező impulzusokat 40-65 %-kal is képesek csökkenteni.

Ez azt jelenti, hogy a napi 3500 — 4500 lépés következtében a térdet, a csípőízületet és a gerincet ért rezgések puha talpú cipő viselésével a felére csökkenthetők. Ez a gerinc védelmének igen egyszerű eszközökkel történő zseniális módja!

A gerincfájdalom és a túlterhetség

Túlterhelés alatt itt most nemcsak azt értjük, ha valaki túl nehéz tárgyat emel vagy túlerőlteti magát a cipekedésben vagy egy nehéz tárgy megtartásában, hanem ide tartozik mindenfajta túlterhelés. Már a köznyelvben is szerepelnek olyan megfogalmazások, amelyek a lélek és a test közötti kapcsolatra utalnak. Ilyen szólások is, mint „Ne terheld túl, gyengék a vállai", vagy „Megtörte a szenvedés", ,Úgy érzi magát, mintha mázsás súly nyomná", arra utalnak, hogy a lelkiállapotnak közvetlen hatása van a testi állapotra. Ilyen esetekben gyakori, hogy a testi panaszokat, pl. a fájdalmat, kezeljük, míg a valódi — pszichés — ok felderítetlen marad s ezáltal nem is kezeljük. A pszichés feszültség bármikor a gerincfájdalmak kiújulásához vezethet.

Modern, teljesítménycentrikus társadalmunkban a hátfájás egyik legfontosabb lelki oka, hogy túlterheljük magunkat.


Mit jelent ez pontosan?

A magánéletünkben vagy a munkahelyünkön mindnyájan kitűzünk magunk elé kisebb-nagyobb célokat, amelyeket megpróbálunk megvalósítani. Ezek lehetnek akár olyan apróságok is, amelyeket szinte észrevétlenül végzünk el, pl. a mai napon mennyit vasalunk ki a mosott ruhákból, a kert melyik részét gyomláljuk ki, mit kell még beszereznünk, mert a kerítés festését a hét végéig be kell fejeznünk a vacsorának este hét órára készen kell lennie. Mindezek olyan apró teljesítendő célok, amelyeket saját magunk tűzünk ki. Nagyobb jelentőségűek azok a mérföldkövekként kijelölt munkahelyi tervek vagy hosszú távú egyéni célok, amelyeket nem sikerül megvalósítani.

Teljesen spontán módon állítunk magunk elé célokat, amelyekről természetesen úgy gondoljuk,
hogy el is érjük őket. A terveket azonban előre nem látható dolgok gyakran halomra döntik. így pl. elfelejtkeztünk a ruhakeményítőről, ezért vasalás előtt gyorsan le kell szaladnunk még bevásárolni; a kerítés festése közben felfedezzük, hogy két léc eltörött, amelyeket először ki kell javítani, ezért el kell mennünk a barkácsboltba, ahol természetesen a szükséges lécek épp nem kaphatók; a mosógép tönkremegy, ezért az autó tervezett felújítását el kell halasztani, mert a félretett pénzt a mosógép javíttatására, kell. A mindennapi bosszúságok listáját tetszés szerint lehetne folytatni. Gondoljuk csak végig a mai napot! Biztosan találsz olyan dolgot, amit előre nem látható akadály miatt nem tudtál elvégezni.

Az embert természetesen feszélyezi, ha az önmaga által felállított célokat nem tudja megvalósítani. Ilyen esetekben a teljesítményre való törekvés és a kitűzött cél el nem érése, valamint az ezzel együttjáró frusztráció és stressz szempontjából az idő az egyik legfontosabb faktor. A magunk elé tűzött határidők túl rövidek. A következmény: túlhajtjuk magunkat.

Önmagában már az a tény, hogy a kitűzött célt nem tudjuk elérni és az időhiányból eredő idegeskedés, valamint a feladatok magunk előtt való görgetése, fokozott lelki igénybevételt jelent. Régóta ismert, hogy a teljesítményre való törekvés izomfeszülést okoz; az ismert feszítő fejfájás korunk igen jellegzetes tünete. Azok a páciensek, akik megoldatlan konfliktusokat cipelnek magukkal, akik gyakran vannak kitéve időhiány okozta stressznek és idegeskedésnek, hajlamosak a hátfájásra. Náluk gyakoribb a gerinc területén előforduló súlyosabb károsodások kialakulása is, beleértve az igen gyakori porckorongsérvet is.

A lelki okokra visszavezethető hátfájások megelőzése szempontjából a legfontosabb teendő az egyéni túlterhelés elkerülése.

2011. június 14., kedd

A gerincfájdalom kialakulása ellen

Az, ami a gyerek belső mozgásigényéből önkéntelenül adódik, pontosan azonos azzal, amit a szervezet is igényel: a monoton üléssel szemben egy állandóan változó testhelyzetet.

Miért?

Teljesen mindegy, hogy milyen helyzetben ülünk, az ülés minden esetben kisebb vagy nagyobb mértékben terheli a csigolyák közötti ízületeket és a porckorongokat. A terhelés ebben az esetben nyomásterhelést jelent. Ülő helyzetben a csigolyák közötti ízületekre és a porckorongokra elég jelentős nyomás nehezedik. Az ülő helyzettől függően hol az egyik, hol a másik ízület vagy porckorong terhelése fokozódik. A csigolyák közötti izületek és a porckorongok is igen nehezen viselik el a monoton, hosszan tartó nyomásterhelést. A megszakítás nélkül hosszú ideig fennálló nyomás zavart okoz a csigolyák porcos részeinek és a porckorongoknak a táplálásában. Ülés közben a testhelyzet megváltoztatásával áthelyezhetjük a terhelést a korábban nem terhelt ízületekre és porckorongokra. Ha gyakran változtatjuk a testhelyzetünket, akkor a gerincet ért terhelés helye is gyakran változik. A porckorongot így hol elöl, hol hátul, hol baloldalt, hol jobboldalt éri a terhelés. A porckorongok, ill. a csigolyák közötti ízületek terhelésének és tehermentesítésének ez a váltakozása rendkívül fontos a porckorongok táplálása szempontjából és egyben előfeltétele azok zavartalan mőködésének is. A porckorongot a testhelyzet megváltoztatásával tehermentesíthetjük. A mozdulatlan ülés a porckorongok törékenységét idézi elő.

Csússz a székeden egyszer előre, egyszer hátra; helyezd a testsúlyt hol a jobb oldali, hol a bal oldali csípődre, néha nyújtsd ki a lábadat a talajon messze előre, néha pedig tedd keresztbe.

Szabadságot a lábnak!
Ültél már hosszabb ideig úgy, hogy egy szűk helyre voltál beszorítva, pl. templompadban vagy egy hosszabb mozifilmen? Itt fájdalmas módon veheted tudomásul, hogy milyen az, ha. a lábunkat nem tudjuk jólesően kinyújtani, amit különben a lábtartásunk változtatásakor önkéntelenül is elvégzünk és ehhez még alattomos hátfájás is társul. Ezért rendkívül fontos, hogy a lábunk szabadon mozoghasson, és ennek segítségével akadálytalanul megoldhassuk az egyes gerincszakaszok váltakozó terhelését.
Mindenhol olvashatjuk, hogy helytelen dolog, ha a lábunkat keresztbe rakjuk; egyesek a lábak terpesztett helyzetben való egymásra rakását javasolják, mások pedig a lábak kinyújtását. Mindegyik lehet helyes és helytelen is, attól függően, hogy milyen szemszögből vizsgáljuk. Minden kényszerűen hosszantartó, változatlan lábtartás gátolja a gerincet ért terhelés eloszlását. Fontos tehát, hogy gyakran változtassuk a lábtartásunkat.

Az ülés a porckorongok számára sokkal nagyobb terhelést jelent, mint a járás. Ha viszont helyesen ülünk, akkor ez rendkívül előnyös is lehet. Az idegek így fellélegezhetnek. Ha sokáig ülsz, figyelj arra, hogy térded magasabban legyen, mint a medencéd; mert így automatikusan eltűnik a gerinc kellemetlen elferdülése (tordózisa), amely oly gyakran okoz panaszokat.

Ülés közben támaszd meg az ágyékodat!
Magától értetődőnek kellene lennie, hogy üléskor egy, a keresztcsont magasságában levı, háttámlát használjunk. A panaszok tartósan csak úgy kerülhetőek el, ha ülés közben a gerincet tehermentesítjük. Valójában a fekvés lenne az ideális; ez a testhelyzet terheli meg legkevésbé a gerincet. Leginkább a kerti nyugágy felel meg ennek a feltételnek. Ez azonban a mindennapi életünkben, akár a hivatalban vagy az étkezőasztalnál, nem valósítható meg. Minél egyenesebben ülünk, annál nagyobb igénybevétel hárul a stabilitásunk fenntartásában részt vevő izmainkra. Fontos, hogy azokon a széktámlákon, amelyeket állandóan használsz, főleg a hivatalban, legyen egy előboltosodás az ágyéki
gerinc területén, ott ahol üléskor is enyhén előredől a gerinc. Ez a támla állítható kell, hogy legyen,
hogy mindenki a saját magasságához igazíthassa. Az is lehet, hogy egy párnát csúsztatsz az ágyéki gerincszakaszon lévő elődomborodáshoz, s a gerinced ezzel támasztod meg. Figyelj azonban arra,
hogy ez a párna ne legyen túl vastag, mert akkor a gerinc görbületét tovább fokozza, s ezzel többet
ártasz, mint használsz.

Ne várd meg, hogy „leszakadjon a derekad" - már most tégy ellene valamit

Gerincfájdalom megelőzése

A különböző tudományos szakterületekről szárinazó leghasznosabb ötletek gyűjteménye egy olyan koncentrált, kincseket érő információhalmaz, amelyet nem lehet egyszerre feldolgozni, hanem csak lépésről lépésre. Ezért fontos, hogy ezt a tudást fokozatosan  sajátítsd el. Ez azt jelenti, hogy válassz ki egy ötletet és próbáld meg a következő napokban megvalósítani. Meglátod majd, hogy milyen nehéz akár csak egyetlen ötletet is a hétköznapok során következetesen betartani. Sok olyan ötlet van a gerincfájdalom ellen, amely a már régóta kialakított, mindennapossá vált szokások megváltoztatását
javasolja. A helytelen szokások nem egyik napról a másikra alakulnak ki, hanem lassan, észrevétlenül.
Többnyire nem is tudatosul bennünk. Amit már hosszú éveken keresztül ismétlünk és jól begyakoroltunk vagy már rutinszerűvé vált, annak a megváltoztatása bizony nem is egyszerű dolog. A célt csak következetes gyakorlással és a változtatás szükségességére való állandó emlékeztetés segítségével érhetjük el. A tanulás legfontosabb módja a gyakorlás. S mivel ebben az esetben viselkedésmódról van szó, így ezt a viselkedésmódot naponta gyakorolni kell. Ezért
kezdj is hozzá azonnal a változtatáshoz.


Gondold végig, hogy minek a megváltoztatásához tudsz hozzáfogni a mai napon. Mérlegeld, hogy a mára vagy legfeljebb a holnapi napra tervezett programjaidat hogyan tudnád lazítani. Nyugodtan tolj át valamilyen határidőt holnapra, de semmiképp se halaszd el ennek az ötletnek a megvalósítását, hanem kezdj hozzá azonnal.

Inkább a könnyebb gyakorlatokat végezd pontosan, mint a nehezeket rosszul!

Ez teljesen világos, gondolod, ez a mondat teljesen egyértelmű. A mindennapi gyakorlat azonban mégis azt mutatja, hogy bár ez a mondat és az információk is egyszerűnek tőnnek, mégis ritkán veszik komolyan. Ha a tanácsadókban és az orvosi szakkönyvekben fellapozzuk ezt a témát, akkor először is megrémülünk a sok orvosi szakkifejezéstől. A bonyolult összefüggéseket és a modern anatómiai, élettani és biomechanikai ismereteket rövidített formában „tálalják". Míg egy gyógytornásznak gyakran több órára van szüksége ahhoz, hogy bizonyos izomcsoportokat megvizsgáljon és ezután a beteggel begyakoroljon egy célzott edzésprogramot, addig ezek a könyvek megkísérlik mindezt
az olvasóknak rövidített formában ismertetni. A legtöbb esetben valami nem sikerül, és az illető rövid
próbálkozás után frusztrált állapotban abbahagyja a gyakorlást. Itt az ötleteket egyszerű nyelven írjuk le; az eddigi szokásaink konkrét megváltoztatására mindig egyszerre csak egy javaslatot vagy tornagyakorlatot célszerő elvégezni, amelyek különösebb irányítás vagy több órás gyakorlás nélkül is egyszerően kivitelezhetők. Ne hagyd azonban abba a gyakorlást, ha már tudod a gyakorlatokat; ezeket
azért tartjuk nagyon egyszerűeknek, mert gyorsan megtanulhatók, s ennek ellenére igen hatékonyak. A gerincfájdalom tartós megelőzése érdekében azonban ezeket a gyakorlatokat állandóan ismételnünk és újra meg újra alkalmaznunk kell.

2011. június 13., hétfő

Gerincfájdalom kialakulása

Sohasem egyetlen ok a felelős, hanem szinte minden esetben különböző külső és belső okok együttesen játszanak szerepet a fájdalom kiváltásában. Egyik legfontosabb dolog, amely minket a gerincfájdalom kiakakulására hajlamosít, a felegyenesedett járás. A négylábúaknál az emberekre jellemző derékfájás nem fordul elı. Minden négylábúnak vízszintes a gerince így a terhelés az egész gerinc területén egyenletesen oszlik el. A fokozatos felegyenesedés hatására a gerinc terhelés súlypontja egyre inkábba lábak irányába helyeződött át. A stabilitása felegyenesedés mértékével arányosan csökken. Minél függőlegesebb a gerinc, annál több ok adódik a gerincfájdalom kialakulására.

A hátfájás oka lehet az életkorunkra jellemző egyre fokozódó monoton terhelés, azaz a terhelés és a lazítás ritmusos váltakozásának teljes hiánya, ami biztosítaná a porckorongok optimális táplálását. A második az egyre gyakoribbá váló passzív testtartás, ami fokozottan terheli gerincünket, és gerincfájdalmat okoz. Ezekhez hozzájárul még gyermek- és fiatalkorban az egyre korábban és korábban kialakuló testtartáshiba. A későbbi hátfájás gyökere ide nyúlik vissza. Abban, hogy hogyan ülünk, állunk és megyünk, nemcsak izmaink aktivitása vagy paszszivitása nyilvánul meg, hanem tükröződik aktuális lelkiállapotunk is.

A gerincfájdalom okai

Aggasztó, hogy a derékfájás többé már nem az időskor panasza. Korábban csak az idősebb embereknek fájt a derekuk, így megdöbbentő, hogy egyre fiatalabbak szenvednek kínzó derékfájásban. Már a gyermekkorban is emelkedik a kezelést és kivizsgálást igénylő gerincfájdalmak száma, s ez a tény vészharangokat kellene, hogy kongasson országszerte. Így a keresőképesség vagy a munkaképesség elvesztésében az első helyen lassan már nem a szívinfarktus vagy a rák áll, hanem a vezető helyet a gerinckárosodások veszik át. Németországban minden második leszázalékolási
kérelmet gerincpanaszok miatt adják be. Ez is arra utal, hogy a gerinc nemcsak az „első számú járványgóc a népesség körében" és ezáltal mindenkit fenyeget, hanem az egészségügyi ellátásban milliárdos kiadásokat jelent. S ez a tendencia ráadásul állandóan fokozódik. A legdrámaibb emelkedés az iparilag legfejlettebb országokban tapasztalható. A megbetegedések leggyakrabban a munkaképesség csúcspontján lévő, negyvenes éveiben járó korosztályban fordulnak elő. Az élet folyamán kialakuló porckorong betegségek több mint kétharmada ebben az életkorban már gerincfájdalommal járó tüneteket okoz.

Jellegzetes, hogy a fájdalmak nem egyformán jelentkeznek az egész gerinc mentén, hanem két kiemelt helyre koncentrálódnak: a deréktájra, azaz az ágyéki csigolyák területére és másodsorban a nyaki gerincre.

Az összes gerincpanasz közel kétharmada az ágyéki csigolyák területén, deréktájon alakul ki.
A panaszok egyharmada tarkó- vagy fejfájás formájában jelentkezik. Az alig 2%-os arányban előforduló háti gerincszakasz okozta panaszok jelentősen háttérbe szorulnak. Ami a laikusok számára hihetetlennek tőnik, a beavatottak számára már kevésbé az. A gerinc a felépítése alapján testünk egyik legnagyobb terhelésnek kitett építőeleme. Csak a több mint 100 ízület és a több mint 200 izom együtt működése teszi lehetővé, hogy a gerinc részben védő szerepet lásson el, részben pedig egészen rendkívüli mozgást biztosítson számunkra. S amilyen összetett a gerinc felépítése, olyan sokfajta oka lehet a gerincfájdalomnak is: több, mint 500 ilyen okot tartanak nyilván.
A gerinc túlterhelése nem szerepel a statisztikák által nyilvántartott és panaszokat okozó súlyos gerincbetegség, pl. a reuma vagy a csigolyatörés között. Ez mindennapos jelenség, ami az összes megbetegedések közel 80%-át jelenti. Amilyen sokfajta ok lehetséges, olyan eltérőek a kiváltott gerincfájdalmak is: leggyakoribb a tompa, igen nehezen lokalizálható húzó gerincfájdalom. Ezzel szemben a jól behatárolható, nyilalló, szinte pontszerő fájdalom sokkal ritkábban fordul elő. Az ágyéki gerincszakasz területén kialakuló krónikus, alattomos fájdalmat lumbágónak hívjuk. A hirtelen gerincfájdalom részben pihenés után, vagy valamilyen megerőltetés, pl. kerti munka után is
felléphet.